Miért hallunk többet, mint amit mondtak: Grice négy maximája

Egy ajánlás, amelyben csak az áll, hogy «kiváló a kézírása, és mindig pontos volt», egyetlen rossz szót sem tartalmaz. És mindenki, aki elolvassa, rossznak érti. Ebben a résben lakik a félreértések többsége.

A feltevés minden beszélgetés alatt

Paul Grice filozófus észrevette, hogy a beszéd azért működik, mert mindkét fél együttműködést feltételez: hogy a másik pontosan azt adja, amire a csere szorul, akkor, amikor rászorul. Ebből négy elvárást vezetett le — mennyiségről, igazságról, helyénvalóságról és világosságról.

Ezek nem illemszabályok. Ez az oka, hogy egy rövid válasz hosszú üzenetet visz: ha kevesebbet mondasz, mint amennyit az alkalom kíván, a hallgató nem arra következtet, hogy nem volt mit mondanod. Arra következtet, hogy okod volt rá.

A négy, egy-egy mondatban

Mennyiség: mondj annyit, amennyi kell, és ne többet. Minőség: ne mondd azt, amit hamisnak tartasz, sem azt, amire nincs alapod. Viszony: maradj tárgynál. Mód: beszélj világosan — köd, kétértelműség és fölös hosszúság nélkül.

Legtöbbször észrevétlenül követjük őket. Igazi erejük akkor mutatkozik meg, amikor valaki szándékosan és nyíltan megszeg egyet, a hallgató pedig kitalálja, miért.

A célzás éppen a megszegésből él

«Milyen volt az előadás?» — «A diák gyönyörűen voltak megcsinálva.» Semmi hamis nem hangzott el, a mennyiség pedig láthatóan hiányzik — így a hallgató levonja azt a következtetést, amelyet a beszélő nem akart kimondani. Ez a célzás, és Grice magyarázata pontosan megmutatja, min áll.

Az irónia és a kicsinyítés ugyanígy működik. «Csodás idő» a felhőszakadásban olyan nyilvánvalóan szegi meg a minőséget, hogy senki sem téved meg; a hallgató azt a jelentést keresi, amelyik ideillik.

Hol törik el ez az életben

Két ember eltérhet abban, mennyi részletet kíván egy alkalom. Az egyik a lényeget adja, és úgy véli, válaszolt; a másik szándékos elhallgatást hall, és újra kérdez — és most az első vallatva érzi magát. Senki sem hazudott, és mindketten bosszankodnak.

Csatornák között is törik. Egy egyszavas válasz üzenetben azért rövid, mert a gépelés lassú, mégis úgy olvasódik, hogy rövid-mert-jelentőségteljes. Ugyanaz a szó személyesen, vállrándítással, egyáltalán nem olvasódna így.

Két szokás, amely jól használja ezt

Amikor fontos, hogy pontosan értsenek, mondd ki hangosan a mértéket: «rövid válasz: igen. A hosszabb az, hogy…» Ez azt üzeni a hallgatónak, hogy a rövidségedben nincs mit kibányászni.

És ha azon kapod magad, hogy a sorok között olvasol, ellenőrizd az olvasatot az emberrel, ne aszerint cselekedj: «azt mondtad, a diák jók voltak — a tartalom a baj?» A legtöbb sugallt jelentés egy kérdéssel visszanyerhető, és a legtöbb sértettség azokból épül, amelyeket sosem tettek fel.